A műszerfal

Elérkezett a pillanat, amikor a műszerfalat is kezelésbe kellett vennem.
Kívülről és belülről is rendesen kitakarítva, lemosva várja a beépítést.

Persze volt pár alkatrész, amit nem volt lelkiismeretem ugyan úgy visszaszerelni, hogy nem javítok az állapotukon. Sokszor alig vagy egyáltalán nem látszó részeket tisztítottam le a felületi rozsdától és gondos előkezelés után fényeztem.

A keksztűtartó tartókonzoljai matt feketére fújva.
Egy tipikus ilyen volt kép…
… meg egy másik.
Egymás mellett, jól látszik a különbség.
… na meg itt.
… ilyen lett lakkozva.

A műszerfal tartó konzol egy olyan darab, ami nem látszik, de szépen megtisztítva sokkal bizalomkeltőbb. Ezeket az alkatrészeket nem festettem, hanem csak lakkoztam, hogy ellenálóvá tegyem az oxidációval szemben.

Menet közben állandó feladat, hogy eldöntsem melyik alkatrészt érdemes használnom, felújítanom, amikor több ugyan olyan darab is a rendelkezésemre áll.

Na melyiket használjam?
A fémre csiszolt, rozsdátlanított alkatrészek.
Ezek a tartószerkezeti alkatrészek látszódnak, ezért szép matt fekete fényt kaptak.
Beszerelve a helyén.

A műszerfal behelyezése nem kis feladat. A csatlakozók, bovdenek, stb. elhelyezése, hogy minden ott legyen ahol kell és még illeszkedjen is minden mindennel pontosan, két emberes feladat. Már előre félek, hogy miután mindet rögzítettem, mit felejtettem el és mihez kell majd újra lebontanom az egészet.

Nagyjából a helyén.

Nehezítés képpen van még aki nagyon szeretne már utazni az autóban…
Persze ő nem figyel a kikészített alkatrészekre és csavarokra, de legalább már a sajátjának érzi.

Természetesen a műszerfaltartó konzol is felújításra került.
Néha a rendelkezésre álló darabokból nehéz eldönteni, melyiknek is fogjunk neki.

A megtisztított és lakkal kezelt alkatrész.