A Youtube-on barangolva belefutottam régi Daihatsu Rocky és Feroza reklámokba.
Gondoltam párat belinkelek ide is, mert jót tesz az oldalnak és jópofák is így egy helyen.
TV reklámok a 90-es éve elejéről… 🙂
Venezuelában is úgy érzik nagyon nagy buli egy ilyen autó.
Ausztráliában megy „csapassuk” típusú reklámot csináltak a típusnak.
Valaki a napokban -gondolom parkolás közben- megtalálta az autómat. Még szerencs, hogy csak a sarkok vannak műanyagból. Vígasztal a tudat, vajon mi lehet a másik autóval. 🙂
Végül is már rég óta tervezem a műanyag alkatrészek elhagyását. Így megint elővettem a már át tervezett és legyártott hátsó lökhárítót, melynek alapját a donor Feroza szolgáltatta.
A fém vég modellezése és ráheggesztése után kicsit abbamaradt a projekt, de most elővettem és lehomokfújtam a maradek oxidréteg és a zsírtalanítás miatt.
Sablon alapján készített fém lökhárítóvég.
Tökéletes „végigvarrt” hegesztés.
A homokfújás után gyorsan le is alapoztam a szokásos cinkes alapozóval.
A Feroza gyári szervízkönyvében pontos leírás van az ECU (befecskendezés vezérlő) működéséről. Egy rakás infó alapján kiszámolja mennyi ideig lehet nyitva egy adott ütemnél az injektor.
Ennek egyik érzékelője a Sebességérzékelő. Ez gyakorlatilag a kilométerórába épített reed-relé (mágnes-jelfogó), ami a kilométeróra spirál forgásakor az órába épített mágneskerék forgása alapján szaggatja a feszültséget. Kábé másfél méter alatt négyszer.
Elvileg ez is egy olyan alkatrész ami nem szokott elromlani, de gondoltam futok vele egy kört, hogy ne legyen olyan misztikus. Konkrét leírás híján a kíváncsiság is hajtott, hogy utánanézzek.
Jó tudni, hogy az ECU ennek a hibáját jelzi (9-et villog), ha pl. elszakad a kilométeróra spirál. -Logikus, mert nem kap jelet haladás közben.
Vettem az órát és a szervízkönyv alapján szétszedtem, majd kis kutakodás után meg is találtam az érzékelőt. A sebességmérő oldalán két kis csavar rögzíti a szerkezetbe.
Érdekes, hogy a műszer szétszerelésekor kicsavart két csavar viszi át a kontaktust a nyomtatott áramköri fóliára.
A kiszedett műszer hátsó része.
Persze nem kell ennyire szétszedni, maradhat rászerelve a műszerskálára.
Feroza Speedsensor
Kicsavarva az érzékelőt tartő konzol a műszeren.
Feroza speed sensor
Kiszedve a sebességérzékelő, a beforrasztott reed érzékelővel.
Természetesen, ha már kiszedtem az érzékelőt, ki is cseréletem egy újra.
Bármelyik elektronikai alkatrészeket forgalmazó cégnél lehet kapni aprópénzért. 🙂
Innentől már csak egy forrasztópáka és némi ón kell csak a művelethez.
Két évvel ezelőtt a műszaki vizsgán szóvá tették, hogy a hátsó fék cserére szorulna.
Most elébe mentem a dolognak és gondoltam, hogy mivel a múltkor hátsó híd cserélve lett, a féket is új állapotba hozom, így most sor került a hátsó fékek cseréjére, mind a dobok, mind a fékpofákat cseréltem.
Olyan másfél évvel ezelőtt sima ügy volt, ha fékdobot keresett valaki Ferozához, de úgy látszik az akkor volt. Körbejártam mindent, de sehol nincs fellelhető darab. -Érthető módon használtat nem szerettem volna.
Végül a Zsu-ban találtam. Valahonnan külföldről berendelték és egy héten belül meg is érkezett a vadonatúj, megfizethető árú, régen áhított pár.
A dobbal együtt a betétek is cserések lettek, így remélhetőleg már a komplett hátsó traktust elfelejthetem egy jó időre.
Egy ilyen idős autónál persze mindíg van mit javítani….
A dobot persze lefújtam szép matt feketére (rá is sütöttem a sütőben a leírás szerint), majd meglátjuk mit bír. A felnivel érintkező felületek lekenve rézpasztával, hogy elébe menjek a korróziónak. Majd a beállítás következett, ami egy jó tanács szerint akkor jó, ha egy kicsit hallani ahogyan a fékpofák súrlódnak a dobon (nem nagyon, inkább a dob felszerelésénél érezni).
A régi fékdobon persze a lehúzó csavarok már ki voltak kopva, így megszenvedtem a kopott dobok peremes végei miatt a leszedésükkel. Később rájöttem, hogy a Ferozán finom-menetes a lehúzó csavar. -Szinte biztosan valahol egy autószerelő normál, metrikus csavart hajtott bele, ezért nem volt már menet a dobokba fút lyukakban.
A felnivel érintkező felületek réz-pasztázva.
Van mér rajta ami fogjon, de egymás mellett azért látszik, hogy mennyivel vastagabb az új betét.
A ponyvatetőnek megvannak az előnyei, nemcsak a kézenfekvő tény, hogy nyitott az autó, hanem sokkal könnyebb szállítani a rövid autóban hosszabb dolgokat, kilógatva hátulra vagy felülre.
Kicsit elegem is lett belőle, hogy apróbb károkat okoznak a szállítás közben a “túl-méretes” darabok a kárpitban vagy szerencsés esetben csak átmenetileg az ülés szélén a szivacson.
Egyszóval kell egy tetőcsomagtartó.
A helyzet viszont nem egyszerű. elől még csak adja magát a dolog, de hátúl speciális megoldásra van szükség. Az egyik legnagyobb Ferozás közösség az ausztrál warfs.org, ahol ráakadtam egy jó megoldásra. Sajnos az site átépítése óta a bejegyzés eltűnt, így nem tudom belinkelni.
A kemény tető elvileg szétszedhető és az oldalakat felül rögzítő csavarok alá be lehet illeszteni egy megfelelően meghajlított lemezt, ami képes megtartani egy keresztrudat.
Így a tetőt nem kell megfúrni és pár perc alatt akár visszaállítható az eredeti állapot.
Az első keresztrúd elvileg az ablak feletti vízvetőhöz rögzíthető a szokásos módon.
Jelenleg azon gondolkozom, hogy felhasználom egy fényhíd megtartására.
Az ideális egy LED-es fényforrás lenne, koncentrált fénycsóvával. A világítótestek lefelé, a karosszéria felé lennének felszerelve a keresztrúdra. Ennek kér oka is van. Egyrészt védi a cső a lámpatest tetejét, másrészt az egész szerkezet kevésbé magasítja az autót, ami design és légáramlás szempontjából is célszerű. Egyenlőre viszont nem találok megfizethető alkalmas LED-es fényforrást, és valahogy meg kell oldani a bontható elektromos bekötést is. Mindezt persze úgy, hogy ne legyen akadályozva a tető billentése illetve leszerelése.
A Feroza kemény autó. -Ez tény. A merev-tengely és laprugó a rövid karosszériában pont a hátsó ülés alatt nem túl kényelmes (hihetetlen finoman megfogalmazva). 🙂
Gyárilag ezt bizonyos szériáknál állítható keménységű lengéscsillapító alkalmazásával próbálták kompenzálni a Daihatsu-nál, de ezek jelentősen drága alkatrészek, így mára jobbára kikoptak a gyárilag ezzel szerelt autókból is.
Gondolkoztam azon hogyan lehetne javítani az utazási kényelmet, anélkül, hogy az a menetstabilitást jelentősen befolyásolja. (A klasszikus amerikai izomautóknál régen ugyanezt a merev-tengely laprugó kombót használták. Pl.: Ford Mustang).
A választásom a teherautóknál és buszoknál szokásos megoldásra, a légrugókra esett.
Végíg gondolva, akár menet közben állítható, vagy csak akkor amikor utas űl hátúl.
Mint kiderült az Index fórumon Huti gyönyörű autójában már van egy ilyesmi, át is küldte a képeket mit használt és hogyan építette be. Így nagyjából meg volt a minta.
Sikerült találnom egy kis céget -szerintem ugyan azt, ahonnan ő rendelte- akitől a rugót és a csatolt szereléket beszereztem. Most éppen arra vár, hogy a felső, viszonylag egyszerű rögzítés után az alsó merev-tengelyre való rögzítést megoldjam valahogy.
Huti képei:
Új autórádió avagy az új idők új szelei…
A régi Kenwood fejegységemben meghalt a kazettás rész.
Felvetődik a kérdés ki használ már ilyesmit. A dolog kicsit bonyolultabb. Az autóban elég jó HiFi rendszer van és mivel sokat autózom rendesen ki is használom. A széles zenei palettát és a telefonom kihangosítását egy kazetta adapterrel végeztem, miközben a CD tárról jó minőségű tömörítetlen zenét tudok hallgatni. Megnéztem lehet e javítani, de sajna egy olyan speciális miniatűr csúszókapcsoló romlott el ami teljesen speciális, lehetetlen beszerezni. 🙁
Jól kiszolgált már több mint 10 éve probléma mentesen és szépen szólt.
Anno amikor vettem jól döntöttem, mindent tudott. -Akkor…
Na ennek most annyi, kellett keresnem egy másik fejegységet ami megfelelő lehet az autóban.
Kis nézelődés és olvasgatás után az Alpine és Kenwood márkákat találtam, amit szolgáltatásban és minőségben megfelelő.
Viszont az autó sajátságossága, a középkonzol alján elhelyezett rádió és a kemény rugózás miatt a manapság divatos menü a menüben kezelés nem megoldás.
A régi magnónál már ránézés nélkül tudtam hol vannak a megnyomni kívánt gombok (ugye ez az ért nagy előny vezetés közben).
A termékpaletta széles viszont arra nagyon ügyeltek, hogy nehogy legyen olyan készülék amiben minden használható funkció együtt van. Volt olyan típus amelyikben mondjuk van hátsó USB csatlakozó (nem szeretem, ha az előlapból lóg ki pl. egy zenetárolásra használt pendrive, főleg, amikor tölteni szeretném a telefonomat), de nem volt CD -utóbbihoz azért ragaszkodtam, mert jó hallható különbség van MP3 és audió CD között. Másik típusnál volt CD és hátsó USB, de nem volt Bluetooth vagy erősítő kimenet. Amelyik meg mindent tudott az lényegesen drágább volt a többinél és elegáns letisztult előlapján kizárólag a forgatógomb csavargatásával és nyomogatásával lehetett bármit beállítani. Kicsit olyan mint a Nokia telefonok voltak mielőtt a mindentudó Apple és az Androidok letarolták a piacot. Rengeteg típust gyártottak, de mindegyikből hiányzott valami…
Próbáltam elmenni áruházakba, sőt beszerelőkhöz, de kipróbálni az Alpine kivételével (Media Markt) sajnos nem nagyon tudtam. Mindenhol csak beszerelnek, de raktáron sehol nincs semmi. Még a képviseletet is felhívtam, de lepattantam róluk…
Már majdnem feladtam (elhatároztam, olyat nem veszek ami nem felel meg) amikor a Kenwood oldalán egy telesen friss termékként megtaláltam a Kenwood KDC-BT44U rádiót. Régimódi sok nyomógombos, CD-s, erősítő kimenetes, BlueTooth-os, 2db USB-vel ellátott darab. -Így eldőlt a választás.
Sajnos a kereskedők szerint a Magyar képviselet nem tudta megmondani mikor lesz elérhető, így még este megrendeltem Németországból az eBay-en és a magyar árnál picit olcsóbban 1 hét múlva a kezemben tartottam a dobozt. 🙂
Mint kiderült a régi magnóm csatlakozása egy az egyben jó volt ehhez a készülékhez is, így gyakorlatilag csak ki kellett cserélnem a két “dobozt”, illetve bekötni a készülékkel együtt érkezett kis mikrofont amit a telefonáláskor használ a rendszer. Pár perc turkálás és állítgatás a menüben és használhatóvá is vált minden funkció.
Kicsit fura, hogy miért a hátsó hangszóró jelét vezették ki az erősítőnek szánt RCA aljzatokon, de ezt meg lehetett cserélni. Igaz van pár dolog amit máshogy programoztam volna, de a lehetőségekhez képest elégedett vagyok. Szépen szól, kezeli a telefonom és a kesztyűtartóba kivezetett USB-n elfér vagy 32 giga jobb minőségben tömörített zene. 🙂
Már tavaly elkezdődött valami furcsa zörej, a hátsó ajtó környékéről.
Főleg terepen és rossz úton lehetett hallani. Erre a z évre felerősödött és egyértelművé vált, hogy ki kell cserélnem az ajtót rögzítő zsanérokat.
Az elrettentés kedvéért:
Kiszerelés után már jobban látszik, hogy nem egy mai darab…. 🙂
Sikerült beszereznem egy még jól működő bontott darabot egy kedves márkatárstól, így csak a szokásos tisztítás, cinkes alapozás festés és lakkozás következett.
Most remélhetőleg a nyikorgásnak egy jó időre annyi.
Mire jó egy szép napos, kellemes vasárnap délután?
Például ismét valamit javítgatni az autón.
Nem kritikus dolog, de látványos.
Az ablaktörlő karokat is kikezdte az elmúlt 25 év. (Belegondolva jól bírták.)
Szóval leszereltem és eltávolítottam róla a rozsdát és a szennyeződéseket egy fúrógépbe fogott forgókefével.
Miután a felület egyenletes lett, zsírtalanítottam és kapott pár vékony réteg cinkes alapozót. A száradás után meg pár réteg matt fekete festéket fújtam rá. Természetesen a külső és belső rész egyaránt.
Gyakori hiba, főleg a régebbi autóknál, hogy a fényszórók gyári csatlakozója a meleg miatt eldeformálódik, elreped. Sokszor kilazul vagy ráolvad az égőre, így negyon macerás annak cseréje.
Szerencsére már sok helyen (akár a Homasitában is) lehet kapni korrekt áron normális kerámia házas csatlakozót. A cserénél csak a kívánt méretűre vágott kábelt kell megpucolni és az autó eredeti csatlakozóján lévő vezetékkel összeforrasztani. A régi kábelekkel érdemes vigyázni, mert sokszor az oxidréteg megnehezíti a forrasztást. Ebben az esetben érdemes valamilyen nem savas olvasztószert pl. gyantát használni a forrasztáshoz. Az eredeti drótok végesek, tehát ha eltörik csökken a mozgásterünk, így érdemes azokat közvetlenül a régi csatlakozó tövében elvágni. Én forrasztás elött egy kis zsugorcsövet húztam a drótra, mert a forrasztásra húzva és megmelegítve tökéletes szigetelést ad a kábeleknek, kizárva minden nedvességet.
