A tél nemigen kedvez az autós projekteknek.
Kit hideg, bent a fűtött lakásban kellemes meleg van. -Ez már önmagában elég, hogy kitoljam a Feroza szerelgetéseit tavaszig. Arról nem is beszélek, hogy télidőben tiszta mocsok az autó. Viszont, hogy addig is történjen valami egy régóta húzódó projektet szeretnék megvalósítani. Talán már írtam, hogy a hátsó lökhárítókat átalakíttattam, hogy ne legyen rajta műanyag sarokelem. Ezek a műanyagok deformálódnak, ha mondjuk a Tesco parkolóban nekitolnak egy kosarat, de magától sem túl stabil, mivel már elrohadtak a tartóelemek, hogy a csavarokról ne is beszéljek.
Most arra vár, hogy lefényezzem.
Viszont ha már fényezésre kerül a sor, akkor legyen teljes a dolog. Az első lökhárítót is átalakíttatom, így tavasszal egyben fényezhetem az egészet.
Lassan készül, de remélem készen lesz mire itt a jóidő. -Már alig várom.
Kissé mokányabb, terepjárósabb lesz mint az eredeti. 🙂

Bár már erősen őszül, gondoltam nem árt egy tartalék ponyvatetőt szerezni a járgányhoz. Az index fórumon Backspacer jóvoltából sikerült találnom is egyet kedvezményes áron. (Ez úton köszönet érte. 🙂 )
Ő már sajnos eladta az autóját, bár elég mutatós darab volt. Remélhetőleg az új tulajdonos is élvezni fogja.
Az eddig használt tetőm „együtt jött” az autóval, sanszos hogy első szériás darab.
A most vásárolt lecipzárazható oldalsó ablakokkal rendelkezik… -Majd kiderül tavasszal hogyan válik be.
Addig is Backspacer egyik videoklipje, amiben szerepel az autója. Érdemes megnézni, tényleg szép darab és persze ebből a kis filmből is átjön az az életérzés amit sugároz ez a lassan 25-30 éve tervezett csoda. 🙂

Ahogy fejlesztgettem az autót, riasztóval, elektromos ventilátorral és egyéb kütyükkel jó pár kapcsolót kellett beépítenem utólag. Hol a riasztó figyelmeztető kültéri jelzését, hol a kapcsolható elektromos hűtőventilátor kézi kapcsolását kellett megoldani. A tervezett légrugó töltéséről és leengedéséről nem is szólva.
Egyszóval kellett valami egységes hely, ahova kulturált módon el lehetett helyezni több kapcsolót.
Ezt a helyet végül is az autórádió alatti részen találtam meg. Itt jól láthatóak a jelzőfények, kéznél vannak a kapcsolók és kis gyakorlás után vakon is kezelhetőek a gombok. Nem kell oda nézni, ha valamit állítani szeretnék.
A panel fémlemezből készült, egy kartonpapír sablon után. A matt fekete festést, alapozás után a jól bevált Maestro festékkel végeztem. A kapcsoló helyek pontosan kireszelve.

Az első kapcsoló, nappal is jól látható, erős fénnyel világít. Ez jelzi a hűtőventilátor bekapcsolását.
Külön történet a kapcsoló átalakítása. Meg kellett oldnom, hogy kikapcsolt állapotban is lássam ha bekapcsol.  Nem tudom miért, de ezeket a kapcsolókat három kivezetéssel szerelik. Kettő a kontaktus és egy a visszajelző világításához. A probléma csak az, hogy a visszajelző fény csak akkor világít, ha a kapcsoló be van kapcsolva. Az én esetemben, amennyiben a hőgomba kapcsolja a ventilátort nyilván sötét maradt.
(Az első kis kapcsolón külön két kivezetés volt a LED-nek, könnyen megoldhatóvá téve a problémát. A régi helyén, a bal oldali bajuszkapcsoló mellett ez a kis fény is jól látható volt.)

A többi kapcsoló a hagyományos kis piros LED-es verzió.
Erre került a légrendszerbe beépített ionizáló (gondolva a hideg napokra, amikor minden ablak fel van húzva) és a külső térérzékelő radar kapcsolója is. Meg még ki tudja mit hoz a jövő.
A jobb oldalon már befaragtam a légrugó vezérlőgombját is.

kapcsolók

vezérlő panel

A Ferozánál az egyik olyan alkatrész ami rendszeresen (különösen sportos vezetés mellett) cserélni kell az a motortartó gumibak. Ebből is a menetirány szerinti jobb oldali, mivel hirtelen gázadásnál, a fellépő nagy nyomaték miatt a motor elfordul az óra mutatóval azonos irányban. A bal oldali maximum összenyomódik, de a jobb oldali a húzóerő miatt előbb utóbb elszakad.
Ebben jól jelzi a problémát, hogy nagyobb gázadásnál (főleg induláskor) a váltókar jobban kileng a megszokottnál és talán a motor alapjárata is mintha egyenetlenebb lenne.

Kicsit továbbgondolva a dolgot, egy egyszerű megoldást választottam. A gumibak felső részéhez, ahova a motortartó konzol csatlakozik egy kis kiegészítést készítettem.
Ezen az alsó furattal megegyező helyen egy kissé nagyobb lyukat fúrtam, majd egy alulról átdugott 9mm hosszú 10-es átmérőjű csavarral rögzítettem az eredeti módon.
A felső részhez hegesztett füleken túllógó csavarvégre egy szeleprugót tettem és azt egy alátéttel és egy anyával összehúzva adtam kis mozgásteret a gumibaknak. Viszont a megnövekedett húzóerő -reményeim szerint- már nem tudja majd szétszakítani a gumituskót.

A Youtube-on barangolva belefutottam régi Daihatsu Rocky és Feroza reklámokba.
Gondoltam párat belinkelek ide is, mert jót tesz az oldalnak és jópofák is így egy helyen.
TV reklámok a 90-es éve elejéről… 🙂

Venezuelában is úgy érzik nagyon nagy buli egy ilyen autó.

Ausztráliában megy „csapassuk” típusú reklámot csináltak a típusnak.

Valaki a napokban -gondolom parkolás közben- megtalálta az autómat. Még szerencs, hogy csak a sarkok vannak műanyagból. Vígasztal a tudat, vajon mi lehet a másik autóval. 🙂

Végül is már rég óta tervezem a műanyag alkatrészek elhagyását. Így megint elővettem a már át tervezett és legyártott hátsó lökhárítót, melynek alapját a donor Feroza szolgáltatta.
A fém vég modellezése és ráheggesztése után kicsit abbamaradt a projekt, de most elővettem és lehomokfújtam a maradek oxidréteg és a zsírtalanítás miatt.

Sablon alapján készített fém lökhárítóvég.

Tökéletes „végigvarrt” hegesztés.

A homokfújás után gyorsan le is alapoztam a szokásos cinkes alapozóval.

MentésMentés

A Feroza gyári szervízkönyvében pontos leírás van az ECU (befecskendezés vezérlő) működéséről. Egy rakás infó alapján kiszámolja mennyi ideig lehet nyitva egy adott ütemnél az injektor.
Ennek egyik érzékelője a Sebességérzékelő. Ez gyakorlatilag a kilométerórába épített reed-relé (mágnes-jelfogó), ami a kilométeróra spirál forgásakor az órába épített mágneskerék forgása alapján szaggatja a feszültséget. Kábé másfél méter alatt négyszer.
Elvileg ez is egy olyan alkatrész ami nem szokott elromlani, de gondoltam futok vele egy kört, hogy ne legyen olyan misztikus. Konkrét leírás híján a kíváncsiság is hajtott, hogy utánanézzek.
Jó tudni, hogy az ECU ennek a hibáját jelzi (9-et villog), ha pl. elszakad a kilométeróra spirál.  -Logikus, mert nem kap jelet haladás közben.

Vettem az órát és a szervízkönyv alapján szétszedtem, majd kis kutakodás után meg is találtam az érzékelőt. A sebességmérő oldalán két kis csavar rögzíti a szerkezetbe.
Érdekes, hogy a műszer szétszerelésekor kicsavart két csavar viszi át a kontaktust a nyomtatott áramköri fóliára.

A kiszedett műszer hátsó része.
Persze nem kell ennyire szétszedni, maradhat rászerelve a műszerskálára.

Feroza Speedsensor

Kicsavarva az érzékelőt tartő konzol a műszeren.

Feroza speed sensor

Kiszedve a sebességérzékelő, a beforrasztott reed érzékelővel.

Természetesen, ha már kiszedtem az érzékelőt, ki is cseréletem egy újra.
Bármelyik elektronikai alkatrészeket forgalmazó cégnél lehet kapni aprópénzért. 🙂
Innentől már csak egy forrasztópáka és némi ón kell csak a művelethez.

Két évvel ezelőtt a műszaki vizsgán szóvá tették, hogy a hátsó fék cserére szorulna.
Most elébe mentem a dolognak és gondoltam, hogy mivel a múltkor hátsó híd cserélve lett, a féket is új állapotba hozom, így most sor került a hátsó fékek cseréjére, mind a dobok, mind a fékpofákat cseréltem.

Olyan másfél évvel ezelőtt sima ügy volt, ha fékdobot keresett valaki Ferozához, de úgy látszik az akkor volt. Körbejártam mindent, de sehol nincs fellelhető darab. -Érthető módon használtat nem szerettem volna.
Végül a Zsu-ban találtam. Valahonnan külföldről berendelték és egy héten belül meg is érkezett a vadonatúj, megfizethető árú, régen áhított pár.
A dobbal együtt a betétek is cserések lettek, így remélhetőleg már a komplett hátsó traktust elfelejthetem egy jó időre.
Egy ilyen idős autónál persze mindíg van mit javítani….

A dobot persze lefújtam szép matt feketére (rá is sütöttem a sütőben a leírás szerint), majd meglátjuk mit bír. A felnivel érintkező felületek lekenve rézpasztával, hogy elébe menjek a korróziónak. Majd a beállítás következett, ami egy jó tanács szerint akkor jó, ha egy kicsit hallani ahogyan a fékpofák súrlódnak a dobon (nem nagyon, inkább a dob felszerelésénél érezni).
A régi fékdobon persze a lehúzó csavarok már ki voltak kopva, így megszenvedtem a kopott dobok peremes végei miatt a leszedésükkel. Később rájöttem, hogy a Ferozán finom-menetes a lehúzó csavar. -Szinte biztosan valahol egy autószerelő normál, metrikus csavart hajtott bele, ezért nem volt már menet a dobokba fút lyukakban.

A felnivel érintkező felületek réz-pasztázva.

Van mér rajta ami fogjon, de egymás mellett azért látszik, hogy mennyivel vastagabb az új betét.

A ponyvatetőnek megvannak az előnyei, nemcsak a kézenfekvő tény, hogy nyitott az autó, hanem sokkal könnyebb szállítani a rövid autóban hosszabb dolgokat, kilógatva hátulra vagy felülre.

Kicsit elegem is lett belőle, hogy apróbb károkat okoznak a szállítás közben a “túl-méretes” darabok a kárpitban vagy szerencsés esetben csak átmenetileg az ülés szélén a szivacson.

Egyszóval kell egy tetőcsomagtartó.

A helyzet viszont nem egyszerű. elől még csak adja magát a dolog, de hátúl speciális megoldásra van szükség. Az egyik legnagyobb Ferozás közösség az ausztrál warfs.org, ahol ráakadtam egy jó megoldásra. Sajnos az site átépítése óta a bejegyzés eltűnt, így nem tudom belinkelni.

A kemény tető elvileg szétszedhető és az oldalakat felül rögzítő csavarok alá be lehet illeszteni egy megfelelően meghajlított lemezt, ami képes megtartani egy keresztrudat.

Így a tetőt nem kell megfúrni és pár perc alatt akár visszaállítható az eredeti állapot.

Az első keresztrúd elvileg az ablak feletti vízvetőhöz rögzíthető a szokásos módon.

Jelenleg azon gondolkozom, hogy felhasználom egy fényhíd megtartására.
Az ideális egy LED-es fényforrás lenne, koncentrált fénycsóvával. A világítótestek lefelé, a karosszéria felé lennének felszerelve a keresztrúdra. Ennek kér oka is van. Egyrészt védi a cső a lámpatest tetejét, másrészt az egész szerkezet kevésbé magasítja az autót, ami design és légáramlás szempontjából is célszerű. Egyenlőre viszont nem találok megfizethető alkalmas LED-es fényforrást, és valahogy meg kell oldani a bontható elektromos bekötést is. Mindezt persze úgy, hogy ne legyen akadályozva a tető billentése illetve leszerelése.

A Feroza kemény autó. -Ez tény. A merev-tengely és laprugó a rövid karosszériában pont a hátsó ülés alatt nem túl kényelmes (hihetetlen finoman megfogalmazva). 🙂
Gyárilag ezt bizonyos szériáknál állítható keménységű lengéscsillapító alkalmazásával próbálták kompenzálni a Daihatsu-nál, de ezek jelentősen drága alkatrészek, így mára jobbára kikoptak a gyárilag ezzel szerelt autókból is.
Gondolkoztam azon hogyan lehetne javítani az utazási kényelmet, anélkül, hogy az a  menetstabilitást jelentősen befolyásolja. (A klasszikus amerikai izomautóknál régen ugyanezt a merev-tengely laprugó kombót használták. Pl.: Ford Mustang).
A választásom a teherautóknál és buszoknál szokásos megoldásra, a légrugókra esett.
Végíg gondolva, akár menet közben állítható, vagy csak akkor amikor utas űl hátúl.

Mint kiderült az Index fórumon Huti gyönyörű autójában már van egy ilyesmi, át is küldte a képeket mit használt és hogyan építette be. Így nagyjából meg volt a minta.
Sikerült találnom egy kis céget -szerintem ugyan azt, ahonnan ő rendelte- akitől  a rugót és a csatolt szereléket beszereztem. Most éppen arra vár, hogy a felső, viszonylag egyszerű rögzítés után az alsó merev-tengelyre való rögzítést megoldjam valahogy.

Huti képei: