Új autórádió avagy az új idők új szelei…

A régi Kenwood fejegységemben meghalt a kazettás rész.
Felvetődik a kérdés ki használ már ilyesmit. A dolog kicsit bonyolultabb. Az autóban elég jó HiFi rendszer van és mivel sokat autózom rendesen ki is használom. A széles zenei palettát és a telefonom kihangosítását egy kazetta adapterrel végeztem, miközben a CD tárról jó minőségű tömörítetlen zenét tudok hallgatni. Megnéztem lehet e javítani, de sajna egy olyan speciális miniatűr csúszókapcsoló romlott el ami teljesen speciális, lehetetlen beszerezni. 🙁
Jól kiszolgált már több mint 10 éve probléma mentesen és szépen szólt.
Anno amikor vettem jól döntöttem, mindent tudott. -Akkor…

Na ennek most annyi, kellett keresnem egy másik fejegységet ami megfelelő lehet az autóban.

Kis nézelődés és olvasgatás után az Alpine és Kenwood márkákat találtam, amit szolgáltatásban és minőségben megfelelő.

Viszont az autó  sajátságossága, a középkonzol alján elhelyezett rádió és a kemény rugózás miatt a manapság divatos menü a menüben kezelés nem megoldás.

A régi magnónál már ránézés nélkül tudtam hol vannak a megnyomni kívánt gombok (ugye ez az ért nagy előny vezetés közben).

A termékpaletta széles viszont arra nagyon ügyeltek, hogy nehogy legyen olyan készülék amiben minden használható funkció együtt van. Volt olyan típus amelyikben mondjuk van hátsó USB csatlakozó (nem szeretem, ha az előlapból lóg ki pl. egy zenetárolásra használt pendrive, főleg, amikor tölteni szeretném a telefonomat), de nem volt CD -utóbbihoz azért ragaszkodtam, mert jó hallható különbség van MP3 és audió CD között. Másik típusnál volt CD és hátsó USB, de nem volt Bluetooth vagy erősítő kimenet. Amelyik meg mindent tudott az lényegesen drágább volt a többinél és elegáns letisztult előlapján kizárólag a forgatógomb csavargatásával és nyomogatásával lehetett bármit beállítani. Kicsit olyan mint a Nokia telefonok voltak mielőtt a mindentudó Apple és az Androidok letarolták a piacot. Rengeteg típust gyártottak, de mindegyikből hiányzott valami…

Próbáltam elmenni áruházakba, sőt beszerelőkhöz, de kipróbálni az Alpine kivételével (Media Markt) sajnos nem nagyon tudtam. Mindenhol csak beszerelnek, de raktáron sehol nincs semmi. Még a képviseletet is felhívtam, de lepattantam róluk…

Már majdnem feladtam (elhatároztam, olyat nem veszek ami nem felel meg) amikor a Kenwood oldalán egy telesen friss termékként megtaláltam a Kenwood KDC-BT44U rádiót. Régimódi sok nyomógombos, CD-s, erősítő kimenetes, BlueTooth-os, 2db USB-vel ellátott darab. -Így eldőlt a választás.

Sajnos a kereskedők szerint a Magyar képviselet nem tudta megmondani mikor lesz elérhető, így még este megrendeltem Németországból az eBay-en és a magyar árnál picit olcsóbban 1 hét múlva a kezemben tartottam a dobozt. 🙂

Mint kiderült a régi magnóm csatlakozása egy az egyben jó volt ehhez a készülékhez is, így gyakorlatilag csak ki kellett cserélnem a két “dobozt”, illetve bekötni a készülékkel együtt érkezett kis mikrofont amit a telefonáláskor használ a rendszer. Pár perc turkálás és állítgatás a menüben és használhatóvá is vált minden funkció.

Kicsit fura, hogy miért a hátsó hangszóró jelét vezették ki az erősítőnek szánt RCA aljzatokon, de ezt meg lehetett cserélni. Igaz van pár dolog amit máshogy programoztam volna, de a lehetőségekhez képest elégedett vagyok. Szépen szól, kezeli a telefonom és a kesztyűtartóba kivezetett USB-n elfér vagy 32 giga jobb minőségben tömörített zene. 🙂

Már tavaly elkezdődött valami furcsa zörej, a hátsó ajtó környékéről.
Főleg terepen és rossz úton lehetett hallani. Erre a z évre felerősödött és egyértelművé vált, hogy ki kell cserélnem az ajtót rögzítő zsanérokat.

Az elrettentés kedvéért:

Kiszerelés után már jobban látszik, hogy nem egy mai darab…. 🙂

Sikerült beszereznem egy még jól működő bontott darabot egy kedves márkatárstól, így csak a szokásos tisztítás, cinkes alapozás festés és lakkozás következett.

Most remélhetőleg a nyikorgásnak egy jó időre annyi.

Végre a helyére került az egyik évek óta húzódó projekt, a teljesen felújított hátsó híd. Régebben írtam róla, hogy az idő megette a fogaskerekeket a differenciálműben és 1989 óta kapott hideget, meleget, de főleg vizes, sós lét, így már a külseje sem volt makulátlan.
A donor Ferozában (talán Németországban óvatosabban bánnak a sózással) egész jó állapotban marat meg az elem, így ez szolgáltatta az alapot a kiinduláshoz.
https://feroza.hu/hatsoo-hid-macera/
Szóval a végén egy profi szerelő fejezte a munkát, beszerezve a hiányzó tömítéseket és zsugorgyűrüket is. -Jobb a békesség, elvégre nem szerettem volna, ha egy éles kanyarban az egyik tengely kicsúszik  a helyéről…
Készre szerelés után már csak pár apró tartót kellet készítenem a kézifékkábeleknek.
Így végre elérkezett a pillanat, hogy minden csapágy és tömítés a helyére került, még azok a szorítógyűrűk is, amelyek beszerzése némi nehézségbe ütközött.
Olajjal feltöltve, újonnan hajlított réz fékcsövekkel felszerelve, gyönyörűen…

A rég darab kiszerelve:

Beszerelés:

Hosszas, mindenre kiterjedő cserék és teljes homokszórás, festés után végre a helyére került a hátsó híd.

Gondoltam itt az ideje egy őszi olajcserének és ha már nekilátok még egy pár dolgot kicserélek az autón. -Úgy is szép őszi idő van.
Rendeltem az első futóműhöz szilenteket és egy új elosztófedelet.
A csere után láttam nem hiába. A képeken jól látszik, hogy mennyire elkoptak a felső érintkezők. Mint utóbb kiderült ez a differenciált kopás más Ferozákon is így van. Még szerencse, hogy ehhez jó pár százezer kilométer kellett.
A szilentes képen látszik, hogy bár stabilan álltak a helyükön, tökéletesen ellátva feladatukat, azért az új cseredarabok jóval szorosabbra is fogják a stabilizátorkart mint a régiek.

Még picit régebben sikerült lokalizálni az egyik permanens olajfolyás eredetét.
Egyenesen az elosztóházból folyt az olaj, végig a motoron és a sebváltón. Nem gyorsan, amúgy komótosan, ezért nem is volt kritikus. Viszont elég sokáig ahhoz hogy a sebváltó tartó gumibak szépen meglágyuljon tőle.
A gyújtáselosztó javítása (telesen új szimeringeket kapott) után viszont már érdemes  volt a következményekkel is foglalkozni.
Ezt az alkatrészt körülményes beszerezni, de szerencsére a donor autóból még volt egy jó állapotú gumibak, igaz letört csavarokkal. Egyszerűbbnek látszott ezt a két csavart kifúrni és ujjakat behegeszteni. Beszerelés előtt még kapott egy teljes pucolást cinkes, majd fekete festést.
A csere után derült ki, hogy eddig sem egy eredeti darab látta el a feladatát hanem valamilyen sanszosan olcsó, kelet-európai márka átalakított gumibakja. – Nem tudnám megmondani honnan származhat, de aki felismeri a képek alapján nyugodtan írja meg.
Meglehetősen jól funkcionált mielőtt elolvadt az olajfürdőtől.

Még nyárról egy kép.
Jól látszik az új gumiabroncs mérete a 255/70-es (ezen már a krómozott kerékcsavarokkal).
Lejjebb egy régebbi kép az eredeti, átszerelt kerekekkel 255/60, még a színterezés előtti időből és a szembe szomszéd akkor még kisebb vegetációjával és a Photoshop-pal átrakott oldalsó irányjelzővel.

Már megint esik a hó. Ennek kapcsán egy képet posztolék.
Fejlesztésnek sem lenne utolsó.

Mondjuk itt a városban nem nagyon tudnám használni, de elég innovatív lenne…