Az autó összeállt, így nem volt más hátra mint levizsgáztatni a már évek óta épülő autót.
Sajnos a Covid miatti rendelkezések miatt a június, július hónapban nem volt szabad kapacitása a vizsgáztató állomásokat, így augusztus elejére kaptam egy időpontot.
A zárt lakóparkban tett próbakör után nem nagyon aggódtam, de a sikeres vizsga után úgy éreztem, sikeresen megugrottam az autó összeszerelésének problémáját.

Persze még sok a teendő az eltervezett állapothoz képest, de ezeket majd szép sorban megoldom. A lényeg, hogy már el lehet gurulni a közúton egy szakemberhez, aki például tökéletesíteni tudja a gallytörő rács felfogatását.

Az autó gyakorlatilag készen van.
Hogy teljes legyen a dolog még egy fékpofa cserét is beterveztem (vettem jó minőségű Brembo betéteket), de alaposabban megvizsgálva a dolgot nem volt szükség a cserére, mert a benne lévő betétek is elég vastagok voltak. -Megy a polcra tartaléknak.

Mivel évek óta állt az autó időszerűnek gondoltam egy olajcserét is megejteni, minden érintett helyen. Az olajnak is van egy öregedési folyamata és ezen végképp nem szeretnék spórolni, ha már ennyit költöttem a felújításra. Az olajszűrő és olajcsere egyébként is gyorsan megvan, mivel az autó hasmagassága miatt nem kell felemelni.

A differenciál művek olaját is lecseréltem. A képen jól látszik, hogy a kilométerek alapján elvileg még szükségtelen cserénél is milyen sötét az olaj színe.
Szerencsére egy nagyon régi Castrol flakont még megőriztem, amin kis cső segíti a betöltést, így viszonylag fájdalommentesen tudtam az új olajat betölteni, az amúgy nehezen elérhető helyre.

Nagy naphoz érkeztünk.
Hosszú évek után a 2022 július 19.-én a saját lábán (kerekein) megy az autó.
Miután a fékeket sikerült működésre bírni (feltölteni olajjal az egész rendszert, majd korrektűl légteleníteni, majd beállítani a kézifék feszességét) kivittem egy kis körre a lakópark zárt utcáiban a járgányt. Elvileg nagy gond nincs, minden rendben. A hátsó differenciálmű mintha egy kicsit ragadna. Kézzel nem is lehet lefogni az egyik kereket, ha fel van bakolva a hátsó tengely. Ezt meg kell nézni, de aszfalton nem éreztem semmit. A kerekek nyikorognak, de ezt elől is megteszi. Talán a széles nyomtáv miatt, talán nem.
Egy mindenre kiterjedő olajcsere biztosan nem árt.

Közeben valamilyen pótkereket nézek hátulra, de sajna már nem divat a használt gumi, ráadásul a 15 coll-os felni sem szokványos manapság.
A marhabőgés kürt bovdenjét is átterveztem a vezetőoldali majrévas helyére. Ezt 3D nyomtatással fogom megoldani. -Új kihívás…
Vizsgát is kellene intéznem valahol. Utána már el tudom vinni az autót a Karkus-hoz, hogy átalakítsa a rácsot a tapasztalatoknak megfelelően egy új rögzítési pontra.
Majd a fényhíd rögzítése és bekötése következik és az a sok apróság amit már régóta terveztem… 🙂

Nem csak az alagút vége látszik, hanem már a környező táj is.

Az elmúlt időben nagyon kevés időm volt dokumentálni az autó fejlődését, de most kicsit összefoglalnám az eseményeket.

A kárpitozás kész, a pantentok jól rögzítik a rétegelt lemezre ragasztott kárpitot. A bal hátsó kárpitba bekerült egy hátsóvilágítás is (ez régebben nagyon hiányzott pakolásnál). Valamilyen kis busz belsővilágítása volt. Egy bontóban berheletem ki egy autóból.
A lökhárítók és a rendszámok a helyükön. MInden külső világítás is működik, a Hifi nem kevésbé. 🙂 A belsőtérben minden a helyén.

Mivel sok minden elkészült, ezért inkább arról írnék mi az ami nem.
-Az alapjáratom valamiért magas. Sajnos ennek okára még nem jöttem rá, de gyanítom, hogy a kis szelep, ami pót-levegőt ad a motornak nagyobb terhelés esetén (pl. ablakfűtés, hideg motor, stb.) nem záródik el. Ezt az áramkört az ECU vezérli, de nyilván kap valami téves infót a rendszer.
-A nagyobb gond, hogy a fék sem működik. Bár már kicseréltem a fő-fékhengert és lelégtelenítettem a rendszert, a pedál beesik. Vettem felújító szettet, kicseréltem és megpróbáltam feltölteni újra olajjal a főfékhengert, majd légteleníteni a kerekenél, de nem túl meggyőző a dolog…. -Nem tudom hogyan tovább, de majd csak lesz valami.

Apróbb munkák még lesznek az autón, de majd csak, a vizsgáztatás után.
Az első rács rögzítési pontjait át kell alakítani, de ezt a gyártó cég tudja csak megtenni, szakértelem, műbizonylat, stb.
Az első szélvédő felett a fényhidat is későbbre hagytam, ugyan úgy mint a bal oldali kapaszkodó helyére tervezett fogantyút is, ami majd a marhakürtöt fogja működtetni. -Hasonló képpen mint egy kamionban.
A légrugók is majd egy későbbi időpontban kerülnek be az autóba (jobb, ha ez a vizsga után lesz).
Viszont minden kábel kapcsoló és relé, már a tervezési szakaszban ki lett találva illetve későbbiek során bekötve.

Így a tél derekán mint korábban már írtam, nem szívesen töltök időt is egy hideg helyen, mint például a garázs. Viszont szobai körülmények között sikerült behuzaloznom a tetőfényeket biztosító rudat. A lámpák bekötve, majd egységesítve egy nagyáramú kábelen.

A következő probléma a megfelelő bontható csatlakozó kialakítása volt.
Vizsgálódásaim eredménye képpen egy drónoknál használt nagyáramú csatlakozót szemeltem ki, ami 60A árammal is terhelhető.
Ezt a csatlakozót áll szándékomban berögzíteni a napfénytartó tető takarása alá, hogy igény szerint bontható legyen. A kábeleket persze majd be kell húzni a karosszéria A oszlopán keresztűl a csatlakozóhoz.
Persze addig még két végzárót és valamilyen esőcsatornára szerelhető rögzítést is ki kell találnom…

Tél van és hideg az idő is. Szerintem mindenki jobban szeret a meleg szobában bármit csinálni, mint egy hűvös garázsban szerelni. -Így vagyok ezzel én is.
Már régen hobbi tevékenységnek minősítettem a felújítást, így nincs határidő vagy kötelezően betartandó feladat. Örülök, ha szerelek valamit és sikerélményt okoz, ha elkészülök egy egy lépéssel.
Jelenleg még mindig a lökhárítóim fényezésére várok, illetve egy egyedi rendszámtábla tartó konzolra, amit jó ismerős fog elkészíttetni.
Addig is apróbb feladatokat azért megoldok. Ilyen az autóhifi bekötése vagy a hátsó ülés rendbetétele és beszerelése.
A hidegben persze minden bonyolultabb. Például a műanyag patentok kiszedése sem egyszerű. Gyakorlatilag ahelyett, hogy kipattanna inkább eltörik. Hiába a patentkiszedő fogó vagy az óvatoskodás.

MA délután beszerelték a szélvédőt, így az autó elvileg már zárható lenne, ha felszerelném a tetőt. Kicsit ugyan féltem az enyhén kékes árnyalatú színezéstől (már csak ilyet lehet beszerezni), de szépen megy az acélos szürke fényezéshez. Gyakorlatilag észrevehetetlen.
Alakul a belső tér is. Az extrák elektromos bekötése után már az ülések kerülnek a helyükre.

A fényhíd nagyjából így fog kinézni. Bár a rögzítést és az elektromos kábelezést ki kell találni…..

Lassan úgy vagyok vele, mint jó polgár a templomba járással. A cél egy szent dolog és bár nem leszek megváltva, de legalább jó úton vagyok felé.

Szerencsére jól alakul a projekt. Lassan, de biztosan van haladás. Elvileg lesz szélvédő és be is szerelik. Ezért letisztogattam mind a két kédergumit. Majd meglátjuk melyik van jobb állapotban.

A fékeket már többször próbáltam légteleníteni, de valahogy nem győzött meg a dolog, így vettem egy nagy levegőt és rendeltem apróért egy főfékhenger felújító készletet. Gondoltam ez amúgy sem árt. Miután kicseréltem a gumiszelepeket összeraktam az egészet és a leírás szerint légtelenítettem a rendszert már sokkal jobban teszik amit a fékpedál lenyomásakor tapasztalok. -Majd ha minden kész kipróbálom üzemi körülmények között.

Ma sikerült összeszerelnem az egy héttel korábban elkezdett LED-es fényhidat.
A rozsdamenetes ovális acélba fúrt menetekbe csavarral rögzített fényszóróknak még nem végleges a villamos bekötése, de a kíváncsiságom miatt csináltam velük egy tesztet, amit a lejjebb lévő kis videón látni. A négy középső lámpa előre világít és szúró fényt ad, míg a két szélsó állíthatóan az út szélét hivatott bevilágítani.

Maga a fényvető az autó legelején, az ablak felett fog elhelyezkedni úgy, hogy a lámpák lefelé nézzenek. Így a keresztrúd egy későbbi csomagtartó alapját is képezheti.

Persze közben apróbb egyéb munkák is elkészültek.
Például a régi emelő felújítása is. Ebben az esetben is a felületi rozsda eltávolítása után, alapozás és festés következett.

Ugyan így járt az emelőt rögzítő alkatrész is és annak rögzítő csavarjai.

Elérkezett a pillanat, amikor a műszerfalat is kezelésbe kellett vennem.
Kívülről és belülről is rendesen kitakarítva, lemosva várja a beépítést.

Persze volt pár alkatrész, amit nem volt lelkiismeretem ugyan úgy visszaszerelni, hogy nem javítok az állapotukon. Sokszor alig vagy egyáltalán nem látszó részeket tisztítottam le a felületi rozsdától és gondos előkezelés után fényeztem.

A műszerfal tartó konzol egy olyan darab, ami nem látszik, de szépen megtisztítva sokkal bizalomkeltőbb. Ezeket az alkatrészeket nem festettem, hanem csak lakkoztam, hogy ellenálóvá tegyem az oxidációval szemben.

Menet közben állandó feladat, hogy eldöntsem melyik alkatrészt érdemes használnom, felújítanom, amikor több ugyan olyan darab is a rendelkezésemre áll.

A műszerfal behelyezése nem kis feladat. A csatlakozók, bovdenek, stb. elhelyezése, hogy minden ott legyen ahol kell és még illeszkedjen is minden mindennel pontosan, két emberes feladat. Már előre félek, hogy miután mindet rögzítettem, mit felejtettem el és mihez kell majd újra lebontanom az egészet.

Nehezítés képpen van még aki nagyon szeretne már utazni az autóban…
Persze ő nem figyel a kikészített alkatrészekre és csavarokra, de legalább már a sajátjának érzi.

Természetesen a műszerfaltartó konzol is felújításra került.
Néha a rendelkezésre álló darabokból nehéz eldönteni, melyiknek is fogjunk neki.