Nem csak az alagút vége látszik, hanem már a környező táj is.

Az elmúlt időben nagyon kevés időm volt dokumentálni az autó fejlődését, de most kicsit összefoglalnám az eseményeket.

A kárpitozás kész, a pantentok jól rögzítik a rétegelt lemezre ragasztott kárpitot. A bal hátsó kárpitba bekerült egy hátsóvilágítás is (ez régebben nagyon hiányzott pakolásnál). Valamilyen kis busz belsővilágítása volt. Egy bontóban berheletem ki egy autóból.
A lökhárítók és a rendszámok a helyükön. MInden külső világítás is működik, a Hifi nem kevésbé. 🙂 A belsőtérben minden a helyén.

Mivel sok minden elkészült, ezért inkább arról írnék mi az ami nem.
-Az alapjáratom valamiért magas. Sajnos ennek okára még nem jöttem rá, de gyanítom, hogy a kis szelep, ami pót-levegőt ad a motornak nagyobb terhelés esetén (pl. ablakfűtés, hideg motor, stb.) nem záródik el. Ezt az áramkört az ECU vezérli, de nyilván kap valami téves infót a rendszer.
-A nagyobb gond, hogy a fék sem működik. Bár már kicseréltem a fő-fékhengert és lelégtelenítettem a rendszert, a pedál beesik. Vettem felújító szettet, kicseréltem és megpróbáltam feltölteni újra olajjal a főfékhengert, majd légteleníteni a kerekenél, de nem túl meggyőző a dolog…. -Nem tudom hogyan tovább, de majd csak lesz valami.

Apróbb munkák még lesznek az autón, de majd csak, a vizsgáztatás után.
Az első rács rögzítési pontjait át kell alakítani, de ezt a gyártó cég tudja csak megtenni, szakértelem, műbizonylat, stb.
Az első szélvédő felett a fényhidat is későbbre hagytam, ugyan úgy mint a bal oldali kapaszkodó helyére tervezett fogantyút is, ami majd a marhakürtöt fogja működtetni. -Hasonló képpen mint egy kamionban.
A légrugók is majd egy későbbi időpontban kerülnek be az autóba (jobb, ha ez a vizsga után lesz).
Viszont minden kábel kapcsoló és relé, már a tervezési szakaszban ki lett találva illetve későbbiek során bekötve.

Így a tél derekán mint korábban már írtam, nem szívesen töltök időt is egy hideg helyen, mint például a garázs. Viszont szobai körülmények között sikerült behuzaloznom a tetőfényeket biztosító rudat. A lámpák bekötve, majd egységesítve egy nagyáramú kábelen.

A következő probléma a megfelelő bontható csatlakozó kialakítása volt.
Vizsgálódásaim eredménye képpen egy drónoknál használt nagyáramú csatlakozót szemeltem ki, ami 60A árammal is terhelhető.
Ezt a csatlakozót áll szándékomban berögzíteni a napfénytartó tető takarása alá, hogy igény szerint bontható legyen. A kábeleket persze majd be kell húzni a karosszéria A oszlopán keresztűl a csatlakozóhoz.
Persze addig még két végzárót és valamilyen esőcsatornára szerelhető rögzítést is ki kell találnom…

Tél van és hideg az idő is. Szerintem mindenki jobban szeret a meleg szobában bármit csinálni, mint egy hűvös garázsban szerelni. -Így vagyok ezzel én is.
Már régen hobbi tevékenységnek minősítettem a felújítást, így nincs határidő vagy kötelezően betartandó feladat. Örülök, ha szerelek valamit és sikerélményt okoz, ha elkészülök egy egy lépéssel.
Jelenleg még mindig a lökhárítóim fényezésére várok, illetve egy egyedi rendszámtábla tartó konzolra, amit jó ismerős fog elkészíttetni.
Addig is apróbb feladatokat azért megoldok. Ilyen az autóhifi bekötése vagy a hátsó ülés rendbetétele és beszerelése.
A hidegben persze minden bonyolultabb. Például a műanyag patentok kiszedése sem egyszerű. Gyakorlatilag ahelyett, hogy kipattanna inkább eltörik. Hiába a patentkiszedő fogó vagy az óvatoskodás.

MA délután beszerelték a szélvédőt, így az autó elvileg már zárható lenne, ha felszerelném a tetőt. Kicsit ugyan féltem az enyhén kékes árnyalatú színezéstől (már csak ilyet lehet beszerezni), de szépen megy az acélos szürke fényezéshez. Gyakorlatilag észrevehetetlen.
Alakul a belső tér is. Az extrák elektromos bekötése után már az ülések kerülnek a helyükre.

A fényhíd nagyjából így fog kinézni. Bár a rögzítést és az elektromos kábelezést ki kell találni…..

Lassan úgy vagyok vele, mint jó polgár a templomba járással. A cél egy szent dolog és bár nem leszek megváltva, de legalább jó úton vagyok felé.

Szerencsére jól alakul a projekt. Lassan, de biztosan van haladás. Elvileg lesz szélvédő és be is szerelik. Ezért letisztogattam mind a két kédergumit. Majd meglátjuk melyik van jobb állapotban.

A fékeket már többször próbáltam légteleníteni, de valahogy nem győzött meg a dolog, így vettem egy nagy levegőt és rendeltem apróért egy főfékhenger felújító készletet. Gondoltam ez amúgy sem árt. Miután kicseréltem a gumiszelepeket összeraktam az egészet és a leírás szerint légtelenítettem a rendszert már sokkal jobban teszik amit a fékpedál lenyomásakor tapasztalok. -Majd ha minden kész kipróbálom üzemi körülmények között.

Ma sikerült összeszerelnem az egy héttel korábban elkezdett LED-es fényhidat.
A rozsdamenetes ovális acélba fúrt menetekbe csavarral rögzített fényszóróknak még nem végleges a villamos bekötése, de a kíváncsiságom miatt csináltam velük egy tesztet, amit a lejjebb lévő kis videón látni. A négy középső lámpa előre világít és szúró fényt ad, míg a két szélsó állíthatóan az út szélét hivatott bevilágítani.

Maga a fényvető az autó legelején, az ablak felett fog elhelyezkedni úgy, hogy a lámpák lefelé nézzenek. Így a keresztrúd egy későbbi csomagtartó alapját is képezheti.

Persze közben apróbb egyéb munkák is elkészültek.
Például a régi emelő felújítása is. Ebben az esetben is a felületi rozsda eltávolítása után, alapozás és festés következett.

Ugyan így járt az emelőt rögzítő alkatrész is és annak rögzítő csavarjai.

Elérkezett a pillanat, amikor a műszerfalat is kezelésbe kellett vennem.
Kívülről és belülről is rendesen kitakarítva, lemosva várja a beépítést.

Persze volt pár alkatrész, amit nem volt lelkiismeretem ugyan úgy visszaszerelni, hogy nem javítok az állapotukon. Sokszor alig vagy egyáltalán nem látszó részeket tisztítottam le a felületi rozsdától és gondos előkezelés után fényeztem.

A műszerfal tartó konzol egy olyan darab, ami nem látszik, de szépen megtisztítva sokkal bizalomkeltőbb. Ezeket az alkatrészeket nem festettem, hanem csak lakkoztam, hogy ellenálóvá tegyem az oxidációval szemben.

Menet közben állandó feladat, hogy eldöntsem melyik alkatrészt érdemes használnom, felújítanom, amikor több ugyan olyan darab is a rendelkezésemre áll.

A műszerfal behelyezése nem kis feladat. A csatlakozók, bovdenek, stb. elhelyezése, hogy minden ott legyen ahol kell és még illeszkedjen is minden mindennel pontosan, két emberes feladat. Már előre félek, hogy miután mindet rögzítettem, mit felejtettem el és mihez kell majd újra lebontanom az egészet.

Nehezítés képpen van még aki nagyon szeretne már utazni az autóban…
Persze ő nem figyel a kikészített alkatrészekre és csavarokra, de legalább már a sajátjának érzi.

Természetesen a műszerfaltartó konzol is felújításra került.
Néha a rendelkezésre álló darabokból nehéz eldönteni, melyiknek is fogjunk neki.

Az új rendszámtábla tartó konzol tervezése -mert jobbat szeretnék, mint az eredeti nagy és nehéz tartó. A felfogatási pontok átrajzolása után, kartonpapírból készítek sablont, ami alapján le lehet gyártani a kívánt alkatrészt.
A rendszámtábla világítás már egy modernebb LED-es fényforrás lesz, így egy teljesen másmilyen konzolt kellett terveznem, mint ahogyan régen azt a Daihatsu mérnökei elképzelték.
Kívülről megmarad a jellegzetes műanyag forma, de még a rögzítési pontok is megváltoznak.

Azért, hogy valami láthatóbb dolgot is csináljak, újrafújtam az ajtópanelekben a Rainbow középsugárzó védőrácsát. Természetesen ezt is a megszokott matt fekete színt kapta.

Ez a vasárnap sem telt el tétlenül. Bár nagyon nagy a meleg, a lelkesedésem nem csökkent.
Az autó eéőző életében az olajos légszűrő és a hűtőrendszer módosítása miatt pár dolgot átalakítottam, így le kellett gyártanom a légcsövet tartó kis konzolt is.
Erről a konzolról már írtam korábban. Most az autó fényére fújva és lakkozva még egy kis polifoam csík is került a karosszériával érintkező részre, nehogy sérüljön az autó.

Az autóba szintén -még régen- beszereltem egy marhabőgés kürtöt, aminek mechanikus működtetéséhez egy bovden szükséges. Ez eddig a műszerfal alatt volt elhelyezve, kissé szerencsétlen és nem is túl szép módon. Most tervbe vettem, hogy a kamionok módjára a vezetőülésnél a „majrévas” rögzítési pontjait fogom felhasználni egy korrektebb szerkezethez.
ennek értelmében kialakítottam egy kis nyílást, hogy az A oszlopban fel tudjam vezetni a motortérből áthozott bovdent. Természetesen, ebben az esetben is nyílás kialakítását követően színre fújtam a munkaterületet, hogy elkerüljem a későbbi rozsdásodás megindulását.

A hét végén nem sikerült befejeznem amit elterveztem, így kedden megint nekiálltam a kárpitozásnak. Ezúttal sikerült is befejeznem a hátsó részt.
A nehézséget a rétegelt lemez pontos méretre csiszolása után a rögzítéshez használt lyukak kialakítása okozta. A feladatot egy mértre vágott kb. 200g -os, keményebb papírral oldottam meg, amit sablonként használtam fel a lyukak pontos helyének megállapításához.
Később ezeket a lyukakat használtam fel a rétegelt lemez kifúrásakor.
Amikor minden stimmelt ragasztóspray-el rögzítettem a kárpitot.

A hűtővel párhuzamosan halad a légszűrő csöve, miután a hűtést átalakítottam, ezt egy kis konzol tartja a helyén. Most ezt is lecserélem egy igényesebb és színre fújt változatra.
Ezt a konzolt is lehajlítottam, lecsiszoltam és lealapoztam, hogy a fényezőtől kapott és egy spray-be töltött javítófestékkel a karosszéria színére tudjam festeni.