Mivel a donor karosszéria teljes rekonstrukciója várat magára egy gyorsabb megoldást kellett keresnem az autóm karosszéria elemeinek javítására. Utánaolvasva műgyantás üvegszövetes technológia mellett döntöttem több okból kifolyólag. Az egyik a házi kivitelezhetőség, a másik a könnyen formálhatóság és nem utolsó sorban a rozsdásodott részek eltávolítása utáni porózus egyenetlen felületbe tökéletesen belediffundáló anyag, ami plusz erősítést ad. (Azon a részen már biztos, hogy nem fog rozsdásodni.) Persze komplett karosszériákat is gyártanak üvegszálas technológiával. Ennél az autónál még terhelést sem kell viselni, mert arra ott van az alváz.

Szóval kis látogatást tettem az egyik alapanyagokat forgalmazó cégnél és az alkalmazástechnológussal hosszan beszélgettem a lehetőségekről. Miközben megtudtam hogyan is kell csinálni az ilyesmit, további fontos információkhoz jutottam a “nagy projekt” a teljes felújítással kapcsolatban felmerült egyéb kérdésekkel kapcsolatban is (pl. a tökéletes felületvédelem vagy az üreges részek belső rozsdásodásgátlása).
A rozsdás részeket felx-el, drótkoronggal megszabadítottam a rozsdától, hogy lehetőleg minél tisztább felületet kapjak, majd epoxy gyanta és üvegszövet segítségével, jó pár rétegben kijavítottam a hibákat. Az üvegszövet szépen vágható ollóval és követi a karosszéria elem formáját.
Az epoxy gyanta nem büdös, ecsettel könnyen felvihető és a két komponens keverési arányával jól szabályozható a kötés gyorsasága.
A vastagabb részeknél a belső és a külső héjrétegek között egy Coremat nevű szendvics anyagot használtam a kitöltéshez (amit egyébként hasonló esetben a merevség fokozására is használnak).
A munka elkészülte után jött a szokásos kittelés, csiszolás, majd a szórókitt. Persze az előbbiek ismételgetésével jó idő elment a tökéletesen sík felület eléréséhez. Utána zsírtalanítás és a fényezés jött. Ez utóbbit, mivel nem nagy felületekről volt szó a Daihatsu megadott színének Spray változatával csináltam három rétegben és a végén ugyanennyi lakkréteg fedi a festéket.