Miután a tankot a berozsdásodott csavarok és egyéb macerás problémák ellenére sikerült leszerelni, megállapítást nyert, hogy az alkatrésznek hozott autó üzemanyagtartályát egyszerűbb felújítani. Kis takarítás után egy Hammerite szerű amerikai festékkel lett többször lekenve az egész.

A benzincsöveket átfújtam sűrített levegővel és a benzinszűrőket is lecseréltem (Bárdi autó). A benzinpumpa és a tank közötti cső egy pici szűrőt rejt magában.

Érdemes időnként a csövet leszedve kitakarítani. A baloldali képen látható a kis szűrő és alatta a csőbe visszarakva a szűrő vége kandikál kifelé. A benzinszintmérőt a régi tankból raktam át, mivel ez már egy utólagosan vásárolt darab. A csavarok cseréje itt is megtörtént és a rozsdásodás ellen kis sziloplaszttal lett lekenve.

Érdekesség, az új rozsdamentes csavarokkal visszarakott tartály betöltő csöve már nem nehezíti a le és felszerelést, mivel rövidebb és nem nyúlik az alváz felé. Viszont a

hozzátartozó hosszabb összekötőcső már eléggé megkeményedett az idők folyamán, így most keresni kellene egy hasonló jó állapotút.

A hosszú évek alatt az OFF Road könnyűfém felnik kicsit megkoptak, ráadásul a szélesebb kerekekkel az autó kanyarstabilitása, féktávja is sokat javult.
A donorként használt autó egy remek, de viseletes O.Z. felnivel jött. Gondoltam felújíttatom és használom a rajta levő General Tire gumikat.

A széles 255mm-es gumik nagyon jól mutatnak az autón és a gyári felni sem terheli nagyon a kerékagy csapágyait, mivel a felfogatás kb. pont a felni közepére esik.

A felújítást egy felnis cég csinálta ahol alapos homokfújás, majd porfestés (színterezés) után, több száz fokon égetik a festéket a fémbe. Egy jó kis selyemfényű-matt fekete színt választottam a leendő terveim miatt.

A kerékagy és a csavarok festése már saját kezűleg történt.

A német autóról lekerült a fékdob amit egy homokszórásos tisztítás után a porfestőhöz került a vonóhoroggal egyetemben ahol egy kellemes selyemfényű festéket égettek a fémbe. A felszabályozás után a szerkezet átvizsgálása és a fékpofák cseréje következett.
Azt tervezem, hogy az autón az eredeti szürke szín mellett minden vagy selyemfényű fekete vagy króm legyen.
Ráadásként a könnyűfém kerékcsavarok polírozása (a képen a legközelebbi még polírozásra vár). A későbbiekben talán krómoztatni fogom, de egyenlőre megnézem hogy fest feketése festve. A vonóhorog rögzítésere a frissen vásárolt rozsdamentes acélcsavarok szolgálnak, szépen ezüstös fénnyel.

Az Applause-ből örökölt vízhőmérséklet jeladó régóta gyanúsan viselkedett. A műszerfalon a kis mutató elég hamar elért -egy szerintem- magas értéket amit nem nagyon akaródzott neki elhagyni. Semmi mozgás max autópálya után, de akkor már a kritikus érték felé. Gondoltam adok egy esélyt neki és kicseréltem a kis jeladót a Németországból jött motoréra. A dolgot nehezítette, hogy az Applause motorban késes az eredeti Ferozás viszont kerek csatis volt.

A madzagok meg egy régi autón nem pont arról híresek, hogy jól forraszthatóak. (A sima rányomós megoldásról meg megvan a különvéleményem.)

Szóval a Homasitánál remek gyűrű alakú csatlakozókat szereztem, amit aztán egy zsugorcsővel szigeteltem le kívülről.

A dolog úgy néz ki bevált, meleg motornál kicsit visszaesett a mutató és valahogy jobban elhiszem amit mutat.

Szerintem levonható a tanulság : ami eltérő csatlakozós cucc az nem biztos, hogy kompatibilis a meglévő rendszerrel. Persze lehet, hogy csak megadta magát.

Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbálom az Ausztál Ferozás oldalon olvasott direkt-szűrőt. Ez az az olajos filmszűrő aminek sokkal kevesebb az légellenállása mint a gyári papírosnak, viszont sűrűbb karbantartást igényel. (Nem-nem a sportlégszűrőről van szó, ami nem tesz túl jót a motornak.) A motortérből is kikerülhet az a rengeteg vas ami a levegőszűrőhöz tartozik és talán a én modellemnél hiányzó levegőpuffer hiányát is kompenzálja.

A csere után csak ajánlani tudom. A dögösebb hang -az is csak amikor “odalépek”- csak velejáró, de jobban ugrik az autó és eltűnt az alacsony fordulatszámokon jellemző lomhaság is.

Gyakorlatilag a gyári csövet kellett megtoldani egy kis 6,3mm-es műanyag csővel (köszönet Pannonpipe) és már össze is állt a dolog. Az egészhez még egy kis merevítőt gyártottam, hogy ne lógjon a szűrő, így már a nagyobb zökkenőket is bírja a cucc.

A későbbiekben talán egy hővédő lemezt is csinálni fogok, ami a motortér forró levegőjét hivatott minél jobban visszaverni. Állítólag a levegő minden egyes Celsius-fokának emelkedése egy lóerővel csökkenti a motor erejét.

A múlt hétvégén rászántam magam és kicseréltem a komplett szívó oldalt. Az Appaluse motorjában lévő egy picit más. Másfelé állanak a levegővezetékek csonkjai és hiányzik egy hűtővíz légtelenítő kivezetés is. A “német” Ferozából viszont egy remek darabot sikerült kimenteni, amihez pár nap alatt egy tömítés is beszereztem.

Szerintem a csere elég jól sikerült, bár nehezen az első indítás nagyon nehezen jött össze.

A dologgal egy időben a kissé rendet raktam a motorcserénél összegubancolódott kábelek között és lecseréltem a kormányszervó szivattyúját és a felújított szíjfeszítőt is

Régóta nem írtam semmit itt az ideje.
Az első örömhír, hogy hosszas keresgélés után kaptam egy telefonszámot aki végre legyártotta nekem a ponyvatető felszereléséhez szükséges patentszemeket. (A régebbiekből sajnos jó néhány elvesztett.) Már majdnem feladtam, mert senki nem állt szóba velem. Ilyen “kis picit” nem akart leesztergálni egyik szaki sem. Tehát egy rövid egyeztetés után Szentendrén egy nagyon jó fej esztergályos csípőből jobbakat csinált mint az eredeti gyári volt, egy sec alatt. Utólag is köszönet érte.
A ponyván is történt egy kis átalakítás. A hátsó oldali cipzárakat és az azokat letakaró kis fület rögzítő tépőzár cseréjét csináltattam meg jól bevált kárpitosommal aki még szintén nem okozott csalódást.

Sajnos az autóban nincs klíma (csak rock&roll) ezért nagyon jól jön, hogy nyitott tetővel lehet közlekedni. Lehúzott ablakokkal a szél sem zavaró, még autópályán sem. – Na jó ott az ablakok fel vannak húzva…

Végre összejött a motorcsere. Elsőre egyszerűnek tűnt…

Azután a  három naposra sikeredett munka során kicsit beleláttam az autószerelés rejtelmeibe. Mint kiderült, a blokkon kívül szinte mindent át kellet szerelni az eredeti motorról, a lendkeréktől az olajteknőig, az ilyenkor szokásos kopó szimeringek és szíjakon kívűl. Viszont most gyönyörűen duruzsol és szépen húz is. Kisebb alakítgatások, kábelrendezgetések még hátra vannak, de a jelek bíztatóak az autót illetően. Így utólag egyszerűbb lett volna az injektor sort is lecserélni, de az idő sürgetett és hétvégén egyébként sem lehet tömítéseket szerezni.

Kiszerelés után minden úszik az olajban…

Megtisztítva

Az új blokk. -Szép olaj-sárga.

Az új motor, egyenlőre még talicskában

Csendélet

Motorcserére készülve, az első alkatrészek egyike amit felújítottam a címsorban szereplő alkatrész. Egy fúrógépbe fogott műanyagsörtés kefével teljesen sikerült felpolírozni az alkatrészt, majd jött a csapágycsere.

Hosszas kínlódás és ütlegelés után kiszedett gyári csapágy alapján a közeli boltban egy FAG 6301.2RSR.C3 típusú darabot ajánlottak, szerintem kicsit drágán, de legalább felvilágosítottak róla, hogy ez a cég találta ki ezt az alkatrészt. Mivel sok kedvem nem volt utánajárni pár száz forintot elautózva megvettem.

A csapágyat a hűtőbe, a tárcsát egy forrásban levő lábos vízben melengetve már gyerekjáték volt egy satu és egy megfelelő méretű crowa-fej segítségével a kettőt egybe sajtolnom.

Most szép, csillog és várja hogy úja ellepje az üzemi mocsok…

Amikor hozzám került a Feroza, Bridgestone 195/70R15 D684T típusú gumival volt szerelve. Minden gumi off road könnyűfém felnire volt pakolva ami szépen illett az autóhoz. Egy gond volt vele: csúszott.

Ezért a választásom a következő garnitúra megvételekor, kis utánaolvasás és kérdezősködés után a BFGoodrich Trail T/A 205/75R15-re esett ami meglepően jó tulajdonságokat mutatott az előzőhöz képest. A fékutak lerövidültek, az autó stabilabb lett a kanyarokban, miközben a fogyasztás sem nagyon változott.
Hiába a rali versenyeken sem nagyon látni mást az autókon mint ezt a típust.
Mint kiderült nem véletlenül, az utóbbi években rengeteg pénzt nyomtak a terepgumik fejlesztésébe az egyik legrégebbi gumigyárnál.

Az alkatrésznek megvásárolt autó egyik nem várt előnye volt, hogy gyári OZ könnyűfém felnikre szerelt 255-ös abroncsok voltak rajta . Miután az előzőekben említett BFGoodrich több mint 100.000 kilométert futott és a téli nyálkás utakon már érezhetően csúszkált, gondoltam kicserélem a Cooper XP 2000-re. A leírások szerint a maximális méret 245 mm ami igaz is lehet, mert a gumi teljes rákormányzáskor hol a kormányösszekötőben, hol a sárvédő gumi szélében akad meg és terepezésnél felveri a sarat a kocsiszekrény oldalára. Viszont az előnyei…. most olyan mint ha egy gokartot vezetnék, hihetetlenül megnőtt a menetstabilitás. A széles guminak köszönhetően a kormány kicsit érzékeny az út egyenetlenségeire, a vályúkra, de a kis fogyasztás többlet ellenére sem szerelném vissza a régit. Az autó kinézetéről meg ne is beszéljünk. Brutális. 🙂