Mivel az alkatrészt tulajdonképpen csak takarítani, tisztítani kellett, inkább pár dolgot leírok a működéséről.
Mint tudjuk a levegő mennyiségét szabályozza, amihez az ECU által kiszámolt ideíg nyitva tartott injektor fejek adagolják a szükséges mennyiségben a benzint.
A levegő mennyiségét mindenféle kopó alkatrész nélkül egyszerűen a szelep előtti és utáni nyomás különbségéből számolják (MAP sensor), amihez még a hátrébb található levegő hőmérséklet jeladó szolgáltat adatokat.
Az alkatrész oldalán található két vastagabb cső ami becsatlakozik a hűtővíz keringtető rendszerbe. Ezek a szelepet megkerülő hideg-alapjárati levegőt adagolják a víz hőmérséklete alapján.
Gyakran előforduló hiba, hogy a levegőáramlást szabályozó kis termosztát-dugattyú hőátadó része eldugul (ez a pillangó szelep külső részén a vízátvezető rész. Ezzel vagy folyamatosan magas alapjáratot, vagy indítás utáni leállásokat okoz. Ezt könnyen ki lehet deríteni, ha üzem-meleg motornál a légszűrő csövet levéve ujjunkat a pillangószelep előtti részen a nagyobb alsó lyukra tesszük.
Elvileg ilyenkor már nem nagyon szabadna innen levegőt szívnia a motornak. Hideg motornál persze fordítva igaz, a zárt állapot nem jelent jót.
A pillangószelep oldalán egy kis műanyag dobozt és három kivezetéses csatlakozót találunk. Ez egy roppant egyszerű szerkezet. Az ECU számára szolgáltat adatokat a szelep két végállapotáról. Tehát épp teljesen nyitva van vagy teljesen zárt állapotban. Elvileg nem egy fontos adat, de a motor finomhangolásához nélkülözhetetlen.
Összeszerelésnél fontos viszont a teljes tömítettség, mert a rossz illesztések mellett beáramló levegő hibát okozhat a rendszerben.

 Az alábbi képen az automata szívató szétszerelt állapotban.

A pillangószelep háztól jobbra a levegőt a meleg hatására záró termosztát-szelep, a kicsavarható fejjel lefelé. A képen látható részt normál körülmények között egy fémdugó zárja el, amit roncsolással távolítottam el.
Alatta a hűtővízből, a dugulást előidéző “hordalékanyag”.
A hűtővíz és a termosztát között egy réznyúlvány adja át a hőt, tehát elvileg ezen a részen nem lehet szennyeződés, csak a hűtővizet keringtető részen. Legalább már ismerem a szerkezetet…

Valamikor tavaly belefogtam a hátsó híd teljes felújításába. Az alapot a donor Freoza szolgáltatta. A teljes szétszedés után az alkatrészek homokszórása következett, majd azt cinkes bevonat utáni hőkezelés és egy porfestés követte.

Természetesen a csapágyak is cserélve lesznek. Sikerült szerezni eredeti Koyo csapágyakat és zugsorgyűrűt a csapágyak rögzítéséhez, bár utóbbiból csak egy darabot. Egyszerűen sehol nem kapok még egyet. Lehet, hogy meg kell rendelnem Japánból?

Persze a gyári szervízkönyv és a gyári alkatrész-katalógus programban is vannak eltérések az ábrákat nézve, de majd csak sikerűl kisakkozni valahogy az összerakást. Persze ilyenkor sajnálom, hogy amikor az egész elkezdődött, nem vettem filmre a szétszedés folyamatát.

Persze a kiszedett szimeringeken sincs méretjelölés, így megpróbálom valahogy a gyári rendelési számok alapján megtudni mit is kell beszerezni.

Az új csapágyak

festve, csomagolva

alapozva

az eredeti állapot

festésre várva

Ajánlott oldal: http://www.alvin-plast.hu/ sokféle alkalmazási lehetőséggel kapcsolatban tudnak segíteni, én is minden kérdésemre választ kaptam. Csak ajánlani tudom őket.

Nem voltam megelégedve a régebbi ráfutásos koccanások folyamodványaként kicserélt fényszórók teljesítményével. Erősen bemattultak a foncsorok az olcsóbb fényszóróknak és az éveknek köszönhetően.
Kispesten találtam egy boltot, ahol anno a Hella ködfényszóróimat is vettem, elég jó áron adták a minőségi „amerikai nagy” lámpát, ami teljesen illeszkedik az autóhoz.
Természetesen akkor nem maradhatott ki a konzolok javítása sem. Jött a fényszóró keret és a rögzítő fülek szokásos polírozása, alapozása és festése. A szokásos matt feketére. Az új csavarok beszerzése nem volt gond, de a feszítő rugókkal megszenvedtem. A régieket nem akartam visszarakni (szerettem volna valamilyen rozsdamentes anyagból készültet használni). Végül a Baross utcai rugósnál találtam egy megfelelő keménységű és méretű darabot, amiből le tudtam vágni a megfelelő hosszúságra.

Itt jegyezném meg, hogy manapság már sokk helyen lehet kapni megnövelt fényerejű izzókat. Ezek jobban világítanak, mert azonos teljesítmény mellett kevesebb hőt termelnek, így nagyobb fényerőt képesek előállítani.
Az utólagos Xeon beszerelésétől óva intek mindenkit. Azon kívűl hogy nem szabályos és az adott fényszóróbeste beszerelve vakít, szerintem egyáltalán nem produkál annyival nagyobb fényt mint az újabb halogén izzók.
Ráadásul a nagyfeszültséget előállító elektronika gyakran nagyfrekvenciás zavart okozhat az elektromos hálózatban, ami nem tesz jót a ECU-nak és még sok minden másnak sem.
Amit viszont érdemes megtenni, hogy a fényszó ró csatlakozóit kerámia testes változatra cseréljük. Az eredeti öreg műanyagház gyakran összeolvad a hőterhelés miatt, így mindenféle zárlatot okozhat, arról nem is beszélve, hogy az amúgy egy perces fényszórócsere jelentősen kitolódhat, ha a csere közben nem lehet kihúzni az izzót a foglaltból vagy éppen darabokra törik a kezünkben.

A Feroza egyik tervezési problémája a könnyen törő laprugó.
Már nem is emlékszem hányszor cseréltettem valamelyik oldalon hol egyik, hol másik lapot. Volt olyan eset, hogy kettő is eltört egymás alatt. Egy idő után már magam álltam neki a cserének. Találtam Szigethalmon egy autórugóst, aki rövid határidővel viszonylag olcsón kicseréli a törött rugóimat. A folyamat viszonylag egyszerű, az autót felbakolva az első és hátsó rögzítő csavarokat kell eltávolítani és hátsó hídhoz rögzítő „cuppogókat” -U alakban meghajlított két végén menetes edzett acél szorítókat- kell leszerelni.
A dolog csak akkor nehezebb, ha a szilentek be vannak rohadva, ebben az esetben az egészet érdemes elvinni a rugóshoz, ahol ki tudják sajtolni a kötegből a régi darabot és egy újjal helyettesítve meg tudják oldani a jövőbeli problémáinkat is, amennyiben megint cseréle szorulna a dolog.
Egy dologra viszont vigyázni kell. A rugóköteget egy anya fogja össze, ami japán méret. Egy keskeny anya, amit előszeretettel cserélnek új, normál méretűre. A problémát az okozza, hogy a leségcsillapítót és az előzőekben említett szorítókat egy acéllap fogja össze a rugókkal, aminek középpontjában egy furat szolgál a rugók pozíciójának beállítására.
Ez a furat fog kicsinek bizonyulni, ha nem az eredeti csavarokkal van a rugóköteg összefogva. Két megoldás adódik, vagy nagyobbra kell fúrni a lyukat, vagy az anyát kell körbecsiszolni, hogy tökéletesen illeszkedjen.

Már nagyon régen nem írtam ide semmit, de a felújítás folytatódik.
Az utóbbi időben más projectek foglalták le az időmet, ezért az oldal sem frissült, de a többi elfoglaltságom mellett, ha maradt egy kis idő folyamatosan tervezgettem az elkövetkező lépéseket. Az apró lépéseket már nem nagyon lehet folytatni, mert ideje belevágni a teljes karosszéria és alváz rekonstrukciónak.

A donorként használt Feroza kasznija gyakorlatilag már teljesen ki van belezve, ezért kész az elszállításra, és átalakításra.
Jó pár kisebb alkatrész már most is átkerült az autóba, de ezek felújítása is folyamatos munkát jelentene. A lényeg, hogy ha az autó elkészül, már csak be keljen szerelni őket a helyükre. Ne legyenek gondok csavarokkal, furatokkal, stb.

Az ötletek folyamatosan gyűlnek, éppen ezek összeírását végzem.
Na meg a pénzgyűjtést, mivel folyamatosan nőnek a számok a lista alján…

Miután a tankot a berozsdásodott csavarok és egyéb macerás problémák ellenére sikerült leszerelni, megállapítást nyert, hogy az alkatrésznek hozott autó üzemanyagtartályát egyszerűbb felújítani. Kis takarítás után egy Hammerite szerű amerikai festékkel lett többször lekenve az egész.

A benzincsöveket átfújtam sűrített levegővel és a benzinszűrőket is lecseréltem (Bárdi autó). A benzinpumpa és a tank közötti cső egy pici szűrőt rejt magában.

Érdemes időnként a csövet leszedve kitakarítani. A baloldali képen látható a kis szűrő és alatta a csőbe visszarakva a szűrő vége kandikál kifelé. A benzinszintmérőt a régi tankból raktam át, mivel ez már egy utólagosan vásárolt darab. A csavarok cseréje itt is megtörtént és a rozsdásodás ellen kis sziloplaszttal lett lekenve.

Érdekesség, az új rozsdamentes csavarokkal visszarakott tartály betöltő csöve már nem nehezíti a le és felszerelést, mivel rövidebb és nem nyúlik az alváz felé. Viszont a

hozzátartozó hosszabb összekötőcső már eléggé megkeményedett az idők folyamán, így most keresni kellene egy hasonló jó állapotút.

A hosszú évek alatt az OFF Road könnyűfém felnik kicsit megkoptak, ráadásul a szélesebb kerekekkel az autó kanyarstabilitása, féktávja is sokat javult.
A donorként használt autó egy remek, de viseletes O.Z. felnivel jött. Gondoltam felújíttatom és használom a rajta levő General Tire gumikat.

A széles 255mm-es gumik nagyon jól mutatnak az autón és a gyári felni sem terheli nagyon a kerékagy csapágyait, mivel a felfogatás kb. pont a felni közepére esik.

A felújítást egy felnis cég csinálta ahol alapos homokfújás, majd porfestés (színterezés) után, több száz fokon égetik a festéket a fémbe. Egy jó kis selyemfényű-matt fekete színt választottam a leendő terveim miatt.

A kerékagy és a csavarok festése már saját kezűleg történt.

A német autóról lekerült a fékdob amit egy homokszórásos tisztítás után a porfestőhöz került a vonóhoroggal egyetemben ahol egy kellemes selyemfényű festéket égettek a fémbe. A felszabályozás után a szerkezet átvizsgálása és a fékpofák cseréje következett.
Azt tervezem, hogy az autón az eredeti szürke szín mellett minden vagy selyemfényű fekete vagy króm legyen.
Ráadásként a könnyűfém kerékcsavarok polírozása (a képen a legközelebbi még polírozásra vár). A későbbiekben talán krómoztatni fogom, de egyenlőre megnézem hogy fest feketése festve. A vonóhorog rögzítésere a frissen vásárolt rozsdamentes acélcsavarok szolgálnak, szépen ezüstös fénnyel.

Az Applause-ből örökölt vízhőmérséklet jeladó régóta gyanúsan viselkedett. A műszerfalon a kis mutató elég hamar elért -egy szerintem- magas értéket amit nem nagyon akaródzott neki elhagyni. Semmi mozgás max autópálya után, de akkor már a kritikus érték felé. Gondoltam adok egy esélyt neki és kicseréltem a kis jeladót a Németországból jött motoréra. A dolgot nehezítette, hogy az Applause motorban késes az eredeti Ferozás viszont kerek csatis volt.

A madzagok meg egy régi autón nem pont arról híresek, hogy jól forraszthatóak. (A sima rányomós megoldásról meg megvan a különvéleményem.)

Szóval a Homasitánál remek gyűrű alakú csatlakozókat szereztem, amit aztán egy zsugorcsővel szigeteltem le kívülről.

A dolog úgy néz ki bevált, meleg motornál kicsit visszaesett a mutató és valahogy jobban elhiszem amit mutat.

Szerintem levonható a tanulság : ami eltérő csatlakozós cucc az nem biztos, hogy kompatibilis a meglévő rendszerrel. Persze lehet, hogy csak megadta magát.