Végre a helyére került az egyik évek óta húzódó projekt, a teljesen felújított hátsó híd. Régebben írtam róla, hogy az idő megette a fogaskerekeket a differenciálműben és 1989 óta kapott hideget, meleget, de főleg vizes, sós lét, így már a külseje sem volt makulátlan.
A donor Ferozában (talán Németországban óvatosabban bánnak a sózással) egész jó állapotban marat meg az elem, így ez szolgáltatta az alapot a kiinduláshoz.
https://feroza.hu/hatsoo-hid-macera/
Szóval a végén egy profi szerelő fejezte a munkát, beszerezve a hiányzó tömítéseket és zsugorgyűrüket is. -Jobb a békesség, elvégre nem szerettem volna, ha egy éles kanyarban az egyik tengely kicsúszik  a helyéről…
Készre szerelés után már csak pár apró tartót kellet készítenem a kézifékkábeleknek.
Így végre elérkezett a pillanat, hogy minden csapágy és tömítés a helyére került, még azok a szorítógyűrűk is, amelyek beszerzése némi nehézségbe ütközött.
Olajjal feltöltve, újonnan hajlított réz fékcsövekkel felszerelve, gyönyörűen…

A rég darab kiszerelve:

Beszerelés:

Hosszas, mindenre kiterjedő cserék és teljes homokszórás, festés után végre a helyére került a hátsó híd.

Gondoltam itt az ideje egy őszi olajcserének és ha már nekilátok még egy pár dolgot kicserélek az autón. -Úgy is szép őszi idő van.
Rendeltem az első futóműhöz szilenteket és egy új elosztófedelet.
A csere után láttam nem hiába. A képeken jól látszik, hogy mennyire elkoptak a felső érintkezők. Mint utóbb kiderült ez a differenciált kopás más Ferozákon is így van. Még szerencse, hogy ehhez jó pár százezer kilométer kellett.
A szilentes képen látszik, hogy bár stabilan álltak a helyükön, tökéletesen ellátva feladatukat, azért az új cseredarabok jóval szorosabbra is fogják a stabilizátorkart mint a régiek.

Még picit régebben sikerült lokalizálni az egyik permanens olajfolyás eredetét.
Egyenesen az elosztóházból folyt az olaj, végig a motoron és a sebváltón. Nem gyorsan, amúgy komótosan, ezért nem is volt kritikus. Viszont elég sokáig ahhoz hogy a sebváltó tartó gumibak szépen meglágyuljon tőle.
A gyújtáselosztó javítása (telesen új szimeringeket kapott) után viszont már érdemes  volt a következményekkel is foglalkozni.
Ezt az alkatrészt körülményes beszerezni, de szerencsére a donor autóból még volt egy jó állapotú gumibak, igaz letört csavarokkal. Egyszerűbbnek látszott ezt a két csavart kifúrni és ujjakat behegeszteni. Beszerelés előtt még kapott egy teljes pucolást cinkes, majd fekete festést.
A csere után derült ki, hogy eddig sem egy eredeti darab látta el a feladatát hanem valamilyen sanszosan olcsó, kelet-európai márka átalakított gumibakja. – Nem tudnám megmondani honnan származhat, de aki felismeri a képek alapján nyugodtan írja meg.
Meglehetősen jól funkcionált mielőtt elolvadt az olajfürdőtől.

Még nyárról egy kép.
Jól látszik az új gumiabroncs mérete a 255/70-es (ezen már a krómozott kerékcsavarokkal).
Lejjebb egy régebbi kép az eredeti, átszerelt kerekekkel 255/60, még a színterezés előtti időből és a szembe szomszéd akkor még kisebb vegetációjával és a Photoshop-pal átrakott oldalsó irányjelzővel.

Már megint esik a hó. Ennek kapcsán egy képet posztolék.
Fejlesztésnek sem lenne utolsó.

Mondjuk itt a városban nem nagyon tudnám használni, de elég innovatív lenne…

Jóideje kisebb nagyobb mértékben csikorognak az első fékek. Főleg melegben, de gyakorlatilag mindíg hallani bizonyos fékerőnél. Próbáltam reszelgetni kis sikerrel, de hosszú távon eredménytelenül. Most eljött a fékpofák cseréjének ideje, gondoltam akkor cseréljünk mindent. Így került két hűtött tárcsa is a palettára.
A dugattyúk megjáratása után minden rendben colt, így csak egyszerűen ki kellett cserélni a régi alkatrészeket. Szinte furcsa, hogy nem hallok semmilyen nyüszögést, sikítást fékezéskor. -Hát ez remélem most egy ezekkel nem lesz gond egy jó darabig.

Régóta megvan az autó, először 196 széles Bridgestone abroncsok voltak rajta, majd 205-ös BFGoodrich. Egyikkel sem voltam igazán megelégedve. A tesztek szerint persze kíváló minőségű gumik voltak, de nekem valahogy nem váltak be.

Mivel semmi nem tart örökké (és elég sokat autózom, viszonylag sportosan) idővel gondoltam a donor autóról megpróbálom áttenni a General XP2000-as 255 széles gumikat.
Mivel eleve remek gyári OZ könnyűfém felnin voltak, nem volt nagy probléma a csere. -Gondoltam, próbát megér.
A dolog úgy alakult, hogy azóta sem tettem vissza a régi gumikat. Remekűl feküdt az úton az autó és vizes aszfalton sem csúszott, kicsit sem. Lehet, hogy 2-3 centit kilóg az autó sárvédője alól, de tapasztalatom szerint nem nagyon nőtt meg a fogyasztás sem. Viszont a kanyarstabilitás és a féktáv jelentősen javult. -Így maradt. A felni felújításáról már írtam. Gyakorlatilag azóta gond nélkül és megelégedéssel használtam.

Az idő múlásával és idén télen viszont kénytelen voltam cserére adni a fejem. A futófelület bordái már annyira kopottak voltak, hogy nem birkózott meg a kisebb hóval sem. Csúszott, veszélyessé vált…
Gondoltam hasonló méretben keresek valamit, de több hónapos keresgélés után sem találtam igazán jó ajánlatot. Az igazi gondot az okozta, hogy az abroncstesztek terepjáró esetében természetesen terepen tesztelik a gumikat. Én meg főleg városban aszfalton használom, de persze a terepről sem akarok teljesen lemondani.
Végűl találtam a neten egy tesztet ami a terepjáró és SUV abroncsokat teszteli többnyire aszfalton. Innen kezdve erősödött meg a gondolat bennem, hogy a bevált gyakorlatot nem adom fel és újra GT abroncsot veszek. Főleg a konkurencia árát figyelembe véve. 🙂

Egy probléma viszont még mindíg akadt, a gumi átmérője +5cm-el nagyobb mint a régi. Persze /60-as méretben már nem lehet hasonló gumit kapni.
Hiába a régebben még elfogadott R15-ös felni már kiment a divatból. Maradt a /70-es széria (keskenyebb gumi esetén /75, így ezzel sem jártam volna jobban).
A gumikat viszonylag egyszerűen beszereztem, de a felszerelésük már más lapra tartozik.
Kezdődött azzal, hogy a bolt melletti gumis nem tudta a terepjáró felnit felrakni a centírózógépre mert az agyzár takaró miatti kis nyúlványok útban voltak a felfogatókúpnak.
Gondoltam elmegyek a felniklinika.hu-hoz, mert itt már megbirkóztak a feladattal és egyébként is ők színterezték a donorhoz kapott OZ felniket.
Itt újabb probléma akadt. A gallytörő rács alsó nyúlványa beleakadt a gumiba, már a nem teljesen kitekert kormányzásnál is. -A gumik ott maradtak megőrzésre (amit ezúton is köszönök) én meg némi időpont egyeztetés és pár nap után elmentem Karkus-hoz, hogy vágjon le egy kicsit a rácsomból. Az csak ott derült ki, hogy ő nem vagy csak drágán vállalta a rácsom leszerelését (voltak rossz tapasztalatai). Szerencsére a közelben sikerült régi, jó autószerelő ismerősömnél 5 perc alatt leszereltetnem a rácsot, így már 10perc alatt meg is volt a kurtítás. Az már csak a gumik felszerelése után derült ki (illetve Huti már figyelmeztetett rá az index fórumról, hogy az első sárvédő gumik megint csak útban vannak a kanyarodáskor elforduló gumiknak. -Még aznap este leszereltem őket. )

Egyenlőre úgy érzem beváltak a reményeim. Nem nagyon csak a kilométer óra sem és hóban, esőben is remekül teljesít. A kinézete nagyon brutális bár ez a /60-as abroncsok esetében is így volt. Persze terepen biztosan nem lenne tökéletes erre az autóra, de városban remek. Talán még egy picit komfortosabb is lett tőle az autó jávén jobban elnyeli a nagyobb gumifal az út rázkódásait.
A kaszni rendbetételénél viszont legalább 3, 4 centivel szélesebbre kell tervezni a kerékjárati ívek szélességét, mert mint az előző gumi esetében is kis eső esetén is összekoszolják a gumik az autó oldalát.

A képen elég jók kivehető a két gumi közötti méretkülönbség. (A gyári méret az eredeti felnin és a jelenlegi abroncs az OZ-n.) Persze a nagyobb méret és felni nehezebb is az előzőnél. Mérlegre rakva a régi 29.9Kg, az új 50Kg. Csak a kerekek 100 kilót nyomnak, ez a négyszer 20Kg többlet biztosan nem tesz jót a gyorsulásnak, de brutál jól néz ki. 🙂

A teljes SUV gumiteszt angol nyelven alább elérhető:

suvtires

A felújítás sok idő, sok pénz és rengeteg energia….

Amikor megvettem az autót, szerelem volt első látásra.

Pici fürge, ugyanakkor  strapabíró kis karakteres autó. Nyáron vászontetővel -nálam jobbára folyamatosan lenyitva-, télen normál kemény tetővel. Elmegy mindenhol, hála a klasszikus terepjárófelépítésnek. – Szóval összességében részemről rendben van.

Persze rengeteg hibája is van a konstrukciónak, ezt kár lenne tagadni, de semmi nem lehet tökéletes. Viszont legalább ezeket az autókat akár a sivatagban is meg lehet szerelni és nem kell hozzá egy komplett számítógépes szakműhely. Én azt szoktam mondani: úgy van összerakva mint egy Lego. Ez a dolog főleg egy ilyen korú autónál elég sokat nyom a latba.

A felújítással elég nagy fába vágtam a fejszémet, de hamár így alakult gondoltam ahol lehet és a pénztárcám is engedi kicsit újjítok a gépezeten. A gyártás óta eltelt időben rengeteg modernebb technikai megoldás vált elérhető és a használati tapasztalatok is adnak pár támpontot a változtatásokhoz.
Az ülések, a motor hűtése,  a világítás, a kippuffogó rendszer és még sorolhatnám azokat a  helyeket ahol ésszerű változtatásokat csináltam és ezek természetesen még csak nem is a tuning kategóriába sorolhatók. Az egyik legnagyobb kihívást a karosszéria rekonstrukciója okozza. Milyen átalakításokat és módosításokat lehet csinálni, hogy a vizsgán ne legyen probléma, de ésszerűbb és jobb kialakítású legyen mint az eredeti szerkezet?

Sor került erre is…
Többszöri indítózás után sem indúl, csak köszörül és hiányzik a gyújtás ráadásakor jellegzetes benzinszivattyú hang. Még szerencse, hogy nyár van, nincs latyak és kéznél van a gyári emelő kurblija. Utóbbi hasznos célszerszámnak bizonyult amikor ütlegelni kellett egy kicsit a szivattyút, hogy térjen magához, mert a védőlemez mögött kellet valahogy valahogy ütögetnem, ami az autó alatt homorítva nem is olyan könnyű.

Miután párszor eljátszotta velem ezt a játékot, nem volt más lehetőségem. Cserélni kellett megint valamit. Pár telefon és horror árak után találtam egy csepeli kis autósboltot, akik jó áron tudtak utángyártott szivattyút adni az autóhoz.
Persze ha már cserélni kell, akkor legyen teljes a dolog, a teljes szivattyú konzolt felújítom rendesen.

Megint csak a donor autóból ki- és szétszerelt konzol szolgáltatta az alapot.
Homokfúvás, majd a cink és a festékréteg ráégetése után már elég jól nézett ki a konzol, hogy rászerelhessem az újonnan vásárolt benzinszivattyút.
A csatlakozóknál a jól bevált forrasztás és ragasztópisztolyos szigetelést használtam.

Viszont az új szivattyún nem csavaros, hanem csővéges csatlakozás volt a motor felé, így egy kis darab benzincsövet le kellett vágni, hogy egy flexibilis benzincsővel csatlakoztatni lehessen a levágott csővéghez kikerülve az eredeti megoldást és a zajcsökkentőmembránt.